Emlékszel még a nagy roxforti csatára? És a végkimenetelére? Nos, kedves olvasóm, az a harc nem úgy végződött, mint ahogyan te azt gondolnád!
A sötét nagyúr és serege visszavonult, mivel szembetűnően fölényben voltak a jót és az igazságos oldalt pártoló emberek. Halott nem sok volt ugyan, viszont a túszul ejtett lányok, nők, férfiak és gyerekek száma meglehetősen nagy volt. Eme pórul járt bajtársak bekötött szájjal és összehurkolt kezekkel üldögéltek a Malfoy- kúria börtöneiben. Ezek a sötét és rémisztő helyiségek elég hidegek és kicsik voltak, mindegyik kb. 2-3 négyzetméter lehetett. Egy-egy cellában 2-3 ember volt, és még a poklok pokla várt rájuk: Voldemort mindent meg akart tudni, hogyan lehetne hátbatámadni Potteréket és hogyan zúzhatná porrá egykor hőn szeretett iskoláját. Hőn szeretett? Hihihi, jó poén volt...
Minden egyes foglyul ejtett ember nagyon rosszul járt: aki nagyon ellenkezett a legilimentáció ellen, azt csúnyán megkínozták. A nappalinak nevezett leginkább vérfürdőre hasonlító helyiségbe egyesével hurcolászták be a különböző korú diákokat, tanárokat, szülőket. Egy hosszú, szőke hajú férfi mellett egy nála valamennyivel alacsonyabb, ámbár kicsivel izmosabb, szintén szőke fiú állt: mintha apa és fia lenne. Azok is voltak.
Az idősebb férfi rezzenéstelen arccal nézte a különböző repkedő, veszélyesebbnél veszélyesebb átkokat. Miután a varázsige célt ért, a test egy utolsót rándult, majd nem mozdult többé.
- Hozd a következőt, Fenrir!- mondta hideg hangon Voldemort, majd a rengeteg holttestet látva elmosolyodott: büszke volt magára.
A furcsa kinézetű és csimbókos hajú vérfarkas egy gyönyörű lányt húzott be
a terembe a hajánál fogva. Vállig érő göndör barna haja laza lófarokba volt fogva, mogyoróbarna szemeiben pedig rettegés és félelem nyoma látszódott.
-Hogy hívnak, ifjú hölgy?- kérdezte tettetett udvariassággal a sötét nagyúr.
-Rebecca.. Rebecca Anderson..
-Hazudsz!- kiáltotta hirtelen.
-Én nem ha...
-Fogd be a szádat kis vakarcs! Tudom, hogy hazudsz! Véred?
-Félvér.-mondta félig zokogva.
-Na azt majd mindjárt meglátjuk.. -Azzal az asztalon lévő tőrért nyúlt, majd a lány kezén egy mély vágást ejtett, aki ezt egy hangos sikoltással kommentálta.
-Hmmm... Félvér? Ne hazudj, tudom hogy csak egy mocskos sárvérű vagy! És azt is tudom, hogy hívnak! Te lógtál együtt Potterékkel! Te a Granger lány vagy!
Hermione lesütött szemmel várta a halált. A pálcáját elvették tőle, teljesen tehetetlen volt. Ekkor az események nem várt fordulatot vettek. Voldemort így szólt hozzá:
-Kár lenne megölni téged.. Sokkal jobbat találtam ki számodra! - nevetett hidegen. Mikor ezeket a szavakat hallotta, felkészült a legrosszabbra: mi lesz, ha azt akarja, hogy legyen az ágyasa? Vagy ha netalántán valaki szeretőjének szánná? Nem, ezek közül egyik sem, de hasonló...
-Utód kell... - az ütő is megállt a lányban.. Hogy Ő és ez a szemét gyilkos? Felejtős..
-Draco-nak úgy sincs barátnője... Szóval te meg Draco össze lesztek kötve... ÖRÖKKÉ!
A két fiatal szeme elkerekedett. Hogy ők ketten? Dehogyis, ez lehetetlen.. Vagy mégis?
